Caspar David Friedrich
Caspar David Friedrich a lélek tükreként festette a tájat: köd, holdfény, romok – és emberek, akik háttal állnak nekünk, és a távolba néznek.
Élete
1774-ben született a Balti-tenger partján fekvő Greifswaldban; korán elvesztette anyját és több testvérét, egyik bátyja korcsolyázás közben fulladt meg, miközben őt próbálta megmenteni. A koppenhágai művészeti akadémián tanult, és 1798-ban Drezdában telepedett le. Rügeni, harzi és óriás-hegységi sétái adták a vázlatokat festményeihez. Korai hírneve után kiment a divatból, és 1840-ben elszegényedve halt meg Drezdában. Csak 1900 körül fedezték fel újra.
Stílus és technika
Friedrich pontos természettanulmányokból komponálta képeit, de soha nem puszta ábrázolásként: minden táj kijelentés életről, halálról és hitről. Jellemzőek a csendes, szinte üres terek, az ég finom színátmenetei és a háttal álló alak, akin keresztül mi magunk nézünk be a képbe.
Nézd meg közelebbről
- A háttal álló alak: hol állsz nézőként – mellette?
- Az ég: gyakran a kép több mint fele, finom átmenetekkel.
- A jelek: keresztek, romok, kopár fák, hajók – a mulandóságról és a reményről beszélnek.
Idővonal
- 1774: Születik Greifswaldban.
- 1798: Drezdába költözik.
- 1808: A „Tetscheni oltár” vitát robbant ki a tájképfestészetről.
- kb. 1818: „Vándor a ködtenger felett”.
- 1840: Meghal Drezdában.