Reneszánsz

„Újjászületés”: Firenzétől Bruggéig a művészek újra felfedezték az antikvitást, kutatták a perspektívát, a testet és a fényt – és kézművesekből ünnepelt zsenikké váltak.

A kor

Gazdag kereskedő- és bankvárosok, mint Firenze, Velence, Brugge és Nürnberg, a művészet központjaivá lettek. Olyan családok, mint a Mediciek, valamint pápák és fejedelmek oltárképeket, portrékat és palotákat rendeltek, hogy megmutassák jámborságukat és rangjukat. A humanistáknak nevezett tudósok antik szövegeket olvastak, és az embert állították a középpontba. A Gutenberg által 1450 körül feltalált mozgatható betűs nyomtatás minden korábbinál gyorsabban terjesztette a tudást és a képeket; 1517-től a reformáció kettészakította az egyházat.

Mit akart a művészet

A művészet úgy akarta megmutatni a világot, ahogyan a szem látja – és egyúttal tökéletesnek. A festők megszerkesztették a centrális perspektívát, anatómiát tanulmányoztak, és az olajfestékkel elképesztő élethűséggel adták vissza a szöveteket, a bőrt és a fényt. A bibliai jelenetek mellé visszatértek az antik istenek és hősök. A portrék öntudatos egyéniségeket mutattak, és olyan művészek, mint Leonardo, Michelangelo és Dürer, büszkén léptek fel önálló alkotóként.

Így ismered fel

  • Centrális perspektíva: a vonalak egy enyészpont felé futnak, a terek mélynek hatnak.
  • Kiegyensúlyozott kompozíció, gyakran háromszög egy központi alak körül.
  • Természetes testek és arcok, néha antik szobrok mintájára.
  • Északon: apró részletek, izzó olajszínek és táj az ablakon túl.

Idővonal

  • kb. 1435: Jan van Eyck megfesti a „Rolin kancellár madonnáját” – az olajfestészet új kifinomultsága.
  • kb. 1485: Botticelli megfesti a „Vénusz születését”.
  • 1503: Leonardo elkezdi a „Mona Lisát”.
  • 1508–1512: Michelangelo kifesti a Sixtus-kápolna mennyezetét.
  • 1517: Luther tézisei elindítják a reformációt.

Összes terem ezen a szinten